Cathédrale St. Maurice

A város katedrálisa sok szempontból a szívemhez nőtt: régi, gyönyörű kívülről, sok az üvegablaka, magasan helyezkedik el a városban és mellette lakunk. Mindezt összevetve nagy segítség volt az első napokban, amikor még nem ismertem a várost: elég volt körbenézni és menni toronyiránt.

 

Az első katedrális 1025-ben épült, majd egy része 1032-ben le is égett. A 12.században kezdődött meg a következő építkezés. Ebből a korból származik a főhajó, a mellékhajók pedig a 13. századból.

A bejárati homlokzatot  szobrok díszítik: 8 figura az Ótestamentumból.  A bejárati ajtó feletti faragványok a Jelenések könyvének részleteit jelenítik meg. A két ikertorony 70 illetve 75 méter magas. A középső, reneszánsz stílusú tornyot 16. században építették. A katedrális nagyon közel van a chateau-hoz, nagyjából azonos magasságú pontján épültek a városnak, szóval tényleg mindenütt kikandikálnak a tornyok.

Templombelsőt fényképezni elég nehéz, főleg állvány nélkül kisgéppel ami jelenleg rendelkezésre áll, szóval nem látszik túl sok minden . A főhajó 3 részre osztható, 1149-1163 között épült. A belső ívek, támpillérek és díszítések mintái a tipikus „angevin” építészetnek (magyarul Anjou stílus).

A mellékhajó később épült,  rengeteg festett üvegablak, szobrok és árkádok díszítik.  Ezt kettes típuús, vagy késői „angevin” építészetnek nevezik.

A hatalmas barokk oltár 1758-ból származik. Az építész, Henri Gervals a halálos ágyával idehozatta magát, hogy felügyelje a munkát. Elég impozánsra sikerült a mű.

A szószék 1855-ből származik a faragványok mintái az Újtestamentumból valóak: Szent János a Jelenések könyvének írása közben víziót lát egy új városról, új Jeruzsálemről.

Az üvegablakok főleg szentek életét ábrázolják: Szent Péter, Szent  Eglius, Szent Mauricius, Szent Kristóf, Szent Julien, Tours-i Szent Martin és a többiek. A két rózsablak Jézust ábrázolja az angyalok,  evangélisták, zodiákus jegyek, teremtés illetve jelenések könyvéből származó jelenetek között.

És természetesen vannak elmaradhatatlan falikárpitok: szintén mindenféle szentek, de annyi falikárpittal találkoztam már, hogy kissé lecsökkent irántuk a lelkesedésem.  És ráadásul itt nem is az a lényeg.

Na és mivel a piros nyíllal megjelölt épület a lakóházunk, a képen látható napozási tevékenysége (megfelelő idő esetén) a mindennapi rutin részét képezi.

Rennes

A „ Veronikával a világ körül” következő epizódja Rennes-ben játszódik

.Alicja, a lengyel lány valószínűleg februárban jön vissza, Rennes-be, szakdolgozatot írni. Volt egy találkája a vezető proffal és megkért, hogy kísérjem el.  Jó fárasztó túra volt, ugyanis Rennes már  Bretagne régió vezető települése, szóval kicsit messze van. És ráadásul busszal mentünk, ami 6:30-kor indult Angersből. Ráadásul az említett leányzó nem egy magamfajta pacsírta típús, reggel 5-kor szegényt úgy kellett kiimádkoznom az ágyból, hogy jöjjön már, igyon gyorsan egy kávét.

Megérkezésünk után szokásos útvonal: belváros és turista információ. Vettünk szép térképet ajánlott sétaútvonallal és épületjellemzőkkel. Maga a város annyira nem szép és imponzáns, mert 1720-ban kb. minden leégett, nagyon kevés igazán régi ház maradt fenn.

 Megnéztük a St. Pierre katedrálist. 1704-ben épült, a harmadik templom az adott területen. Nagyon szép 16. századból származó szószéke van. Nem időztünk sokat mert éppen takarították/szerelték/hangolták az orgonát és a hangja elviselhetetlen volt.

A történelmi városmagból fennmaradt pár szép favázas házikó. Megkértünk egy fickót, hogy  fényképezzen le minket, de nem sikerült megértenie, hogy mit szeretnénk. Mindenáron nélkülünk akarta lefényképezni a házakat.

Alicjanak délre volt időpontja, úgyhogy én egyedül maradt a belvárosban. Sétáltam, mászkáltam, vásároltam. Egész Franciaországban  nagyon nagymértékű leárazások vannak júliusban, minden boltban.  Az árak egyes ruhabortokban akár 3-5 euróig is lemehetnek! Képzeljük el hozzá, hogy egy kezdő gyógyszerész egy közönséges közforgalmú patikában 2700 euró/hónapos fizetéssel indít.  És a patika fizet legkevésbé. Szóval feltételezem mindenki el tudja képzelni, hogy egy ilyen leárazásnál nem lehet bejutni a boltba. ( Néha azért sikerült :D.)

 Belvárosi tér

Volt könyv vásár, kár hogy a bőröndöm súlya limitált, volt pár érdekesnek tűnő darab.

Kés élező bácsi, jött az éttermekhez

 Ebédidőben szinte lehetetlen volt helyet találni a téren

Miután Alicja visszaért, kitalálta, hogy ő palacsintát akar ebédelni. Nos itt Bretagne-ban nagy nemzeti eledel a mindenfélével töltött palacsinta, minden sarkon Créperie-van.  Én úgy voltam vele, hogy ha ez ilyen nagy tradicionális dolog, akkor én beleválasztok rendesen és nem mogyorókrémeset kérek mint kedves kis barátosném. Na az én palacsintámban kecskesajt, valamilyen speciális szalámi és csiga-vaj (???) volt! Ráharaptam, csúszott.  Szóval azt hiszem én kipipálhatom a csigát. Nem tudom eldönteni, hogy jó volt vagy nem volt jó. Volt valami érdekes íze, de mikor megkóstoltam az édeset, annak is megvolt ugyan az a jellegzetes íze, következményképpen, az a palacsinta maga kellett hogy legyen. Minden esetre majd mesélhetem az unokáimnak, hogy amikor még voltak csigák egyes furcsa emberek…. (vagy a csigák sosem fognak kihalni és a békacombbal kellett volna kezdeni?)

 áááááááááááááááááá

Mászkáltunk még a városban. Megnéztük a Bretagne parlamentet, ami a régió igazgatási központja volt egészen a 17. századig, mikor is Bretagne és az akkori Franciaország egyesül.

Nos a mi kedvencünk mindenképpen a Városháza és a Színház által határolt kis terecske volt. Itt ugyanis so-sok napozó szék volt kitéve a helyieknek és turistáknak. Szóval itt fejeztük be a napot és vártuk a buszt ami elég későn indult. Csak napi 3 járat van ugyanis: reggel, délben és este.

A városháza 1734-ben épült barokk stílusban.  A színház pedig 1830-ban. Nem tudom, hogy a képek mennyire adják vissza, de a Városháza téglalap alakú, amiből hiányzik egy félkörnyi, a színház 

Csendélet

Angers belvárosa

Nagyon sok érdekes és régi épület van amiről érdemes szólni, most kiragadnék kettő fontosabbat. Az első a La Maison d'Adam, vagyis "Ádámház". Tipikus favázas lakóház a belváros közepén, az 1500-as évek legelején épülhetett. Amellett, hogy lakóház akkor is és most is a környék művészeinek portékáit árulták benne.

Az épület fő fontossága abban áll, hogy egy ilyen favázas házhoz képest rendkívül díszített, a fő oszlopokat mindenféle faragványok díszítik.

Ez maga a ház teljes nézetben

Bejárati ajtó 

Faragott Életfa

Itt látszik, hogy a földszint (és két szint pince) máig kézműves termékeket árusító üzlet.

Ez a tér található az épület előtt: székek emberek és sörök

Egyéb favázas épületek a városban

Ez pedig már a Grand Théâtre, az Színház épülete

 Az épület 1871-ben épült, de sajnos nyári szabadság miatt be van zárva szeptemberig, pedig érdekesnek ígérkezett belülről. A frontról annyit tudtam meg, hogy nagyon erős olasz reneszánsz hatás érződik rajta. A sok szobor miatt (múzsák például).

 Több színházterme van, egyaránt játszik operát és színházi darabokat is. A társulat állítólag vetekszik a párizsival, egy éves bérlet 60-40 euró között mozog (azt hiszem 3 alkalmas)

A színház előtt is hatalmas tér található, ott megy el a villamos, itt is vannak bárok, úgyhogy ez másik meghatározó tere a városnak. A kettő között egyébként kb. két utca van. Képet valamiért nem csináltam eddig.

Nantes

Nantes-t 2004-ben a Time magazin Európa legélhetőbb városának választotta. Ez azért eléggé sokat elmond. Bár én Angers-t választanám. Bájosabb.

Nantes Angers-től 50perc vonattal, és most nyárra tök jó ajánlatok vannak, úgyhogy nagyon jó áron tettünk egy túrát vasárnap Nantes-ba. volt városnéző „PassNantes” kártyánk, amivel jó sok mindent meg lehetett nézni.  Az idő napos volt, de az óceán közelsége miatt fújt a szél.

 Városkép

A túrát egy kávé után a Chateau  Ducs de Bretagne. Ez a legutolsó Loire-menti kastély mielőtt a folyó az óceánba ömlene. Építése II. Ferenc breton herceg nevéhez fűződik.  Fiú örökös nélkül halt meg, lánya, Breton Anna követte a trónon, aki beházasodott a francia királyi udvarba. Ennek lett a következménye, hogy a mindenkori királyok meg-megfordultak Nantes-ban, például  itt írta alá 1598-ban IV. Henrik a Nantes-i edictumot, ami vallásszabadságot adott a protestánsoknak (1685-ig).

A kastély jelenleg várostörténeti múzeum, bemutatja, hogy a kedvező földrajzi helyzet következtében, hogy lett Nantes kereskedelmi majd ipari központ. A XX.század végén és jelenleg pedig az ország egyik legszínesebb kulturális városa. A chateau-ban 31 terem van berendezve, mindenféle hajózási és iparral kapcsolatos dokumentumokkal és adatokkal, engem azonban két dolog fogott meg. Az egyik, hogy a XVII. és XVIII. században Nantes volt Európa rabszolga elosztó központja. A másik, hogy a Le Petit BeurreLU nevezető keksz, az innen származik. Volt kiállítva gyártósor, nyomógépezet meg mindenféle.  Az ajándék bolt pedig természetesen tele volt keksszel.

 A kis utastársaimmal :)

Ezek után megnéztük a Cathédrale  St. Pierre et St. Paul-t.  457 évig épült,  és a már említett II. Ferenc breton herceg sírja az egyik fő látványosság.  Olasz márványból van kifaragva, körben szobrok: a 12 apostol, emberi tulajdonságokat megjelenítő szobrok, mint az óvatosság, igazság stb. A sír mögött pedig Franciaország legnagyobb ólómüveg ablaka látható.

 A sírkő, amit egyébként a franciaországi katolikus művészet egyik legnagyobb alkotásaként tartanak számon

 Az említett ablak

A templom után felültünk egy városnéző buszra, nagyon jó idegenvezetés volt,  körbe autóztunk minden fontosat. Itt említeném meg, hogy a város több híres művész, irodalmár szülővárosa és van egy híres étterme/kocsmája a La Cigale Brasserie, ami a fő találkahelye volt a 20. századi művészlelkeknek. Ma főleg a túrísták jönnek ide  ( a város Top12 listáján a 7-es számú). Be nem mentünk, úgyhogy csak az internetről tudok képet mutatni. Mindenesetre nyálcsurgatóan szép Art- Neuveau a belső tér.

Grace Kelly reborn (Maria és én )

 A La Cigale belső tere

 Általános látképek a városról

A buszról a Machines de l’ile-nél száltunk le. Ez a város új, modern negyede (szigete), ami tulajdonképpen egy rakpartból és ipari telepből lett kialakítva. Például az egykori banán raktározó hangárból csinálták a város legfelkapottabb szórakozóhelyét. Az egészet úgy kell elképzelni, hogy egy hosszú téglalap alakú alacsony épület egyik oldalán a folyó a másikon 6 pár vágány ?! Ezen a szigeten található egy múzeum ami Jules Verne-nek tiszteleg (Verne Gyula, napersze). Ugyanis ő is a város szülötte és a regényeiben kitalált furcsa szerkezeteket építették meg itt.  Van még itt egy hatalmas elefánt is, amire fel lehet ülni. Az elefánt mozog, megy egy kört, vizet fröcsköl és bőg (?). Továbbá tegnap nyílt egy hatalmas körhinta is. Ennek megfelelően rettenetesen sokan volt, és bár a PassNantes kártyánkkal ingyenes lett volna egy kör az elefánton, nem voltunk hajlandóak órákat sorban áll érte. 

Ilyen is van: modern kilátó a folyó mentén

Még körbesétáltuk a belvárost, vettünk csokit meg macaront (amiből nem csak a magyar nem finom, hanem a francia sem) és szépen hazarepültünk este egy vonattal. Nem volt szükségem altatóra..

 Sok szép színes macaron

 Hegyet akarsz mászni a belvárosban? Csak tessék szépen sorban állni!

Belváros

Aki folyamatosan követi a történéseket annak üzenem, hogy jól dolgozik az antibiotikum,  már tudok rágni és ma csak egy fájdalomcsillapítót vettem be, a szombati 6 darabhoz képest. És tegnap este azt vettem észre vacsora közben, hogy értem a tévében az időjárás jelentést. Ez már ugye jelent valamit?