Cathédrale St. Maurice

A város katedrálisa sok szempontból a szívemhez nőtt: régi, gyönyörű kívülről, sok az üvegablaka, magasan helyezkedik el a városban és mellette lakunk. Mindezt összevetve nagy segítség volt az első napokban, amikor még nem ismertem a várost: elég volt körbenézni és menni toronyiránt.

 

Az első katedrális 1025-ben épült, majd egy része 1032-ben le is égett. A 12.században kezdődött meg a következő építkezés. Ebből a korból származik a főhajó, a mellékhajók pedig a 13. századból.

A bejárati homlokzatot  szobrok díszítik: 8 figura az Ótestamentumból.  A bejárati ajtó feletti faragványok a Jelenések könyvének részleteit jelenítik meg. A két ikertorony 70 illetve 75 méter magas. A középső, reneszánsz stílusú tornyot 16. században építették. A katedrális nagyon közel van a chateau-hoz, nagyjából azonos magasságú pontján épültek a városnak, szóval tényleg mindenütt kikandikálnak a tornyok.

Templombelsőt fényképezni elég nehéz, főleg állvány nélkül kisgéppel ami jelenleg rendelkezésre áll, szóval nem látszik túl sok minden . A főhajó 3 részre osztható, 1149-1163 között épült. A belső ívek, támpillérek és díszítések mintái a tipikus „angevin” építészetnek (magyarul Anjou stílus).

A mellékhajó később épült,  rengeteg festett üvegablak, szobrok és árkádok díszítik.  Ezt kettes típuús, vagy késői „angevin” építészetnek nevezik.

A hatalmas barokk oltár 1758-ból származik. Az építész, Henri Gervals a halálos ágyával idehozatta magát, hogy felügyelje a munkát. Elég impozánsra sikerült a mű.

A szószék 1855-ből származik a faragványok mintái az Újtestamentumból valóak: Szent János a Jelenések könyvének írása közben víziót lát egy új városról, új Jeruzsálemről.

Az üvegablakok főleg szentek életét ábrázolják: Szent Péter, Szent  Eglius, Szent Mauricius, Szent Kristóf, Szent Julien, Tours-i Szent Martin és a többiek. A két rózsablak Jézust ábrázolja az angyalok,  evangélisták, zodiákus jegyek, teremtés illetve jelenések könyvéből származó jelenetek között.

És természetesen vannak elmaradhatatlan falikárpitok: szintén mindenféle szentek, de annyi falikárpittal találkoztam már, hogy kissé lecsökkent irántuk a lelkesedésem.  És ráadásul itt nem is az a lényeg.

Na és mivel a piros nyíllal megjelölt épület a lakóházunk, a képen látható napozási tevékenysége (megfelelő idő esetén) a mindennapi rutin részét képezi.