A szombati nap a péntek estével kezdődött. Emilie
barátnőivel elmentünk egy borbárba, mondván kóstoljak valami hazait. Hát volt
szerencsém valami közepesen jó száraz fehérborhoz ebből a régióból és valami
szörnyű édes rozéhoz. Ezt igazából nem is tudom összeegyeztetni a
tanulmányaimmal, mindenesetre kb. ihatatlanul édes volt. Elvileg ez egy elég
nívós, nem régen nyílt bár volt, szóval jó eséllyel csak én nem tudok eleget a
helyi borokról, de internet hiányában még nem tudok utánanézni. Minden esetre
elég hosszúra nyúlt az este (reggel?)
Szombat reggel elmentem bagettet venni, mikor szembesültem
vele, hogy a fél város le van kordonnal zárva és igen nagy a nyüzsgés. Ugyanis
minden szombaton vásás, vagyis inkább piac van a városban. Horrorisztikus volt!
Az egész belvárost ellepték az olcsó kínai ruhát áruló árusok! Továbbá volt
minden kacat: bizsu, körömlakk, mobiltelefon, szilikon mobiltok, parfüm,
törölköző, ágynemű…minden! Nem lehetett közlekedni, mindenütt cammogó
nagymamák, tisztára a józsefvárosi piacon éreztem magam. És mindez a patinás,
Anjou dinasztia fővárosában rettenetesen groteszk látvány.
Na de a lényeg! 11:40-kor indult a busz Brissac-Quincé-be.
Azt hiszem már írtam Marian-ról, a spanyol lányról, aki ugyan abban a laborban
van gyakorlaton, ahol én. Mikor terveztem a kirándulást, hívtam, hogy menjünk
együtt! Ő pedig szólt a kollégiumban, ahol lakik, más külföldi diákoknak,
úgyhogy végülis öten mentünk: egy román srác, Darius, aki mechatronikai mérnök
tanul, egy brazil srác, Hugo, ő gépészmérnőnek tanul, Poline, ő egy francia
lány és egy másik városból jött ahol marketing és menedzsment szakos, Marian és
én. Nagyon érdekes frangol keverék
nyelvet használtunk, de összességében mindenki értett mindent és nagyon jól
szórakoztunk. Ugyebár mindig a fiúk csinálják a hangulatot, énekeltek, meg
táncoltak az utcán, szóval tényleg jól sikerült a nap. Hugoról kiderült, hogy ő
egy évet van itt, és eléggé körbenézett Európában, volt Budapesten is és
elégedett volt vele.
Na de a chateau-ról! Nagyon szép időben érkeztünk, sikerült
pár jó képet csinálni az elején, de mire az idegenvezetésünk kezdődött, addigra
elkezdett szakadni az eső ami nem is maradt abba jó sokáig.
Az épületről azt tudtuk meg, hogy a 16. században építtette
René de Cosé, aki a király egyik legnagyobb tisztségű embere volt, és a
tisztségét akarta hangsúlyozni az épület előkelőségével. Nos ez sikerült neki,
ugyanis a hét emeletes chateau-t a legnagyobb Loire-völgyi kastélyként tartják
számon. A jelenlegi formája nem az
eredeti, elkezdték az átépítését, sajnos nem emlékszem mikor, de az a lényeg hogy
pénz hiányában nem fejezték be teljesen és nem is bontották el teljesen az
eredeti épületet, úgyhogy a jelenlegi forma tulajdonképpen két korból származó
kastély összeépítése.
A kastélyban még mindig az építtető család tulajdonában áll,
jelenleg a 13. nemzedék a hivatalos tulajdonos (13th Duke of Brissac, bocsánat
de nem tudom pontosan a duke milyen tisztség magyarul, herceg talán?)
Mindenesetre ez az ominózus illető túl vagy jócskán a 80-on, úgyhogy jelenleg a
fia él itt a feleségével és 4 gyerekével. Akik közül a legidősebb és egyetlen
fiút Lászlónak hívják!!!!! Természetesen én erre felkaptam a fejem, de még a
Darius, a román srác is, hogy itt valami nem stimmel. Kiderült, hogy a jövőbeli
14. Duke of Brissac felesége bizony magyar, Széchenyi nevezetű!!! Már a
látogatás végén, az ajándék boltban belelapoztam egy receptkönyvbe, ami elvileg
helyi specialitások receptjeit prezentálja a környező kastélyokhoz
kapcsolódóan, és Brissac-hoz kapcsolt
recepet „nyúl magyarosan = lapin á la hongrois”. Tényleg akárhova megy az
ember, talál valami magyart…
(Arról nem is beszélve, hogy az épületnek az első két
szintje látogatható és a második szinten lakik a család is. Jobbra vannak a
berendezett szobák, balra a család privát lakosztálya. Larissa Széchenyi
személyesen sétált el mellettem, felfelé a lépcsőn, de mégsem kiálthatok utána,
hogy Adjon Isten! Vagy azt kellett volna?)
Az idegenvezetés során szó volt valamelyik régi
dédnagymamáról a 19. század második feléből, akit a legendáriumok különcsége
miatt tartanak számon. Ő volt az első francia nő, akinek jogosítványa volt,
ennek megfelelően az első francia nő, akit lekapcsoltak gyorshajtásért. Továbbá
nagyon szeretett vadászni és különösen élvezte az elejtett vadat személyesen
leszúrni. Ennek megfelelően több mint 2000 darabos agancs gyűjteményt hagyott
hátra, amelynek minden darabját ő lőtte. Viszonylag extra hobbi ez egy 19.
századi úrinőtől…
Ezen a képen a báltermet láthatjuk, esküvőhöz bérelhető.
Jelenleg időszaki kiállításként báli ruha kiállítás volt
megtekinthető, a legtöbb csak reprodukció, de ez eredeti darab, a kor
divatjának megfelelően „mű fenékkel”. Tudjátok, a farnagyobbító!
Nos megint falikárpitok. Kiderült, hogy nagy szerepük volt a
régióban, a díszítés mellett hőszigetelő funkciójuk miatt egész szobákat
burkoltak be velük. Mint itt is, bár ez a képen éppen nem látszik. Ez a „vadász
szoba”, kb. 6-8 kárpit borítja a falait és mindegyik vadászjelenetet ábrázol.
Ez a szoba is bérelhető, 300 euró/ éj körüli árért. A kárpitok a 16. században
készültek Belgiumban és több érdekességük is van. Egyrészt rendkívül jó
állapotban maradtak meg, egyáltalán nem fakultak ki, ennek megfelelően nagyon
óvják őket mindenféle fénytől fénytől. Mint írtam mindegyik vadászjelenetet
ábrázol rendkívül kidolgozott háttérrel: nem jelennek meg egyforma fajú
növények, továbbá az éppen levadászott állaton kívül sok egzotikus állat tűnik
fel a képeken: oroszlán, majom, láma (bekarikázva), unikornis. Ez a sok
egzotikus ábrázolás Amerika felfedezését követő expedíciók hatásának tudható be.
Az egyik szőnyeg egy létező belga vadász helyet ábrázol: kis házacskát
építettek az erdőbe, kordonnal körülvéve. Az urak magukkal vitték a nőket, ők a
házacskában biztonságban voltak, a vadállatokat behajtották a kordonon bentre
és ott lőtték le őket, hogy minnél jobban imponáljanak a nőknek.
A chateau-hoz hatalmas szőlő ültetvények tartoznak, az
idegenvezetés a pincékkel és a konyhával ért véget. Volt borkóstoló: gyümölcsös
rozék és kellemes száraz vörösbort termelnek.
Lehetett helyben venni, meglepően jó áron.
Egyébként Darius készített az idegenvezetésről és a
chateau-ról kb. fél órás videó, majd akit érdekel annak megmutatom, ha
hazaértem. A képeim sajnos nem a
legjobbak, nem lehetett vakut használni. Láttunk egyébként még számos
hálószobát, ebédlőt, színháztermet amiről nem túl jók a képeim, de majd elkérem
a többiekét.
Amúgy meglehetősen csalódott vagyok, mert egyelőre nem
tudom gyarapítani a pohárgyűjteményem, valahogy ide nem gyűrűztek be a kínai
gyártmányú szuvenír termékek, a legtöbb helyen az ajándékboltok regionális
élelmiszereket árulnak. Mondjuk nyílván ez sokkal jobb.
Amikor végeztünk, még mindig szakadt az eső, így nem sok
mindent lehetett csinálni a parkban. Találtunk egy beülős helyett, ott
beszélgettünk, meg valami barchoba-szerű játékot játszottunk. szóval
összességében jól sikerült kirándulás volt. A többiek vasárnap aludni akarnak de
én nem vagyok hajlandó pihenni ha lehet helyette kirándulni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése